Akkor érdemes művészettel foglalkozni, amikor az ember megérett rá. Pontosabban mindig meg lehet (kell?) találni azt a szeletét a művészetnek, amit nem a környezetünk próbál ránk erőltetni, hanem belülről jön az igény, mert már elég érettek vagyunk hozzá. Nem az életkor alapján, hanem a tapasztalatainknak és a személyiségünk fejlődésének köszönhetően. Akkor tudjuk igazán befogadni, ha lélekben már felkészültünk rá. Azt érzem magamon, hogy folyamatosan egyre nyitottabbá válok, szerintem ez annak köszönhető, hogy egyre több alkotáshoz tudok saját élményt kapcsolni, és ezáltal mélyebben megérint a mondanivalójuk. Ma arra jutottam magamban, hogy szeretnék művészettörténetet tanulni. Ha már elég jó leszek benne, tarthatok majd tárlatvezetéseket, és egyszer talán saját galériát is nyitok. Úgy képzelem el, hogy kortárs festők, fotósok és szobrászok alkotásai lesznek benne, és összekapcsolom majd a könyvesboltos kávéházammal, ahol a kapcsolódó irodalmat is meg lehet venni. Egy-két író és költő felolvasóestjével színesítve már kész is a helyi kulturális központ. :) Nem kell nagynak lennie, persze a mérete erősen függ a helyszíntől, egy kisebb településen például már néhány mű és alkotó is felpezsdítheti a kulturális életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése