Gyerekek

Ugyan hevesen tiltakozom, amikor valamelyik rokon vagy ismerős elkezdi feszegetni a témát, de ez inkább annak szól, hogy úgy érzem: beleavatkoznak a magánügyeimbe. Szeretnék gyerekeket, ez nem kérdés, csak az időzítés. Nem azért akarok szülni, mert mások szerint itt az ideje, vagy hogy anyu ne unatkozzon nyugdíjasként (az eddigi leghülyébb érv - még annyi szabad ideje sincs, mint mikor dolgozott!). Tartok tőle, hogy lélekben nem vagyok még elég fölkészült, és néha megrémítenek azok az anyák, akik az utcán kiabálnak a pici gyerekükkel, sőt rángatják őket, valami apró hülyeség miatt. Mindig az jut eszembe ilyenkor: Te jó ég, csak nehogy én is ilyen legyek majd a sajátjaimmal! Szóval a cél az, hogy 2-3 gyerek nem átlagos, hanem kifejezetten jó anyukája váljon belőlem. És tulajdonképpen mindegy, hogy ők cserfes, szöszi kislányok, szeplős, nyughatatlan kisfiúk vagy éppen ellenkezőleg, csöndes, visszahúzódó könyvmolyok lesznek-e.