Ugyan már (szerencsére) elköltöztem Budapestről, de dolgozni változatlanul ide kell bejárnom, továbbra is fuldoklom a szmogban, és szlalomozom a kutyapiszkok között. Jártam már néhány nagyvárosban, és meggyőződésem, hogy ennek nem kell így lennie. Tavaly vagy tavalyelőtt a lakásunkkal szemközti telket megvette egy ingatlanfejlesztő cég, kivágta a virágzó fákat, és le akarta bontani az ott álló régi kis házat, hogy a helyén egy 7emeletes lakóépületet húzzon föl. A környéken lakók rögtön tiltakoztak, hogy ezt nem hagyhatjuk, és egyelőre úgy tűnik, sikerült megakadályozni a bontást. A kérdés csak az, mi lesz helyette. Néhány szomszéd elkezdett biopiacról, este 10-kor bezáró éttermekről, csöndes kulturális rendezvényekről (pl. kiállítások) álmodozni. Nekem más ötletem támadt, bár ezt eddig csak Balázzsal osztottam meg, mert abszolút irreális elképzelés - egyelőre. Elképzeltem egy parkot, ami nemcsak ezen a telken terül el, hanem egy egész háztömbnyi területen. Rengeteg fa van benne, egy kis patak folyik rajta át, és természetesen madárbarát. Szombaton a férjem megmutatott nekem egy ilyen jellegű helyet Kőbányán. Igaz, annak a nagy részét a horgásztó foglalja el, de a városi oázis funkciót tökéletesen betölti. Érdekes egyébként, hogy először az tűnt fel, milyen illúzióromboló látványt nyújt a háttérben a lakótelep, utána nézőpontot váltottam, és leesett, hogy itt az a lényeg, milyen érzés a panel ablakából kinézni a zöldre, és frissebb levegőt szívni. Akkor jöttem rá, hogy az én elképzelésem valósult itt meg. :) Persze nem mondtam le a belvárosi verzióról, sőt: minden kerületben el tudnék képzelni egy természetközeli pihenőhelyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése